Tisztelt Gyászoló!
Mindenekelőtt fogadja szívből jövő együttérzésemet!
A végső búcsú bármely szerettünktől, egy igazán
embert próbáló helyzet. Talán nincs is nehezebb
életszakasz ennél.
Ilyenkor egy olyan
fekete örvényben érezzük magunkat, amelyről
azt gondoljuk, többé nem ereszt minket.
És többé semmi sem lesz már a régi.
A gyász egy olyan tengermély lelki folyamat, melyet mindannyian másként élünk meg, s ebbe a sors által ránk mért egyéni folyamatba külső személy, bármennyire is közel áll hozzánk, nem láthat bele igazán.
Az a bizonyos „utolsó út” ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb állomása. Épp ezért rendkívül fontos, hogy a búcsúztató beszéd valóban elveszített szerettünkről szóljon, és méltó legyen hozzá.
Amikor sikerül csillapítanom a
gyászoló családokban égő fájdalom
tüzét, enyhíthetek a gyász
elviselhetetlenségét, és
megteremthetem azt a
megnyugtató
atmoszférát amely képes
„gyógyítani”, akkor az
számomra igazi öröm.
MEGTISZTELŐ BIZALMÁT ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!
Haagen Imre
Színész, énekes, költő
Évekkel ezelőtt, mint színészt kerestek meg, hogy elvállalnám-e egy temetésen a polgári búcsúztatói feladatokat. Második alkalommal énekesként kerestek meg azzal, hogy az elhunyt egyik kedvenc dalát énekeljem el a ravatalozónál. Harmadik alkalommal egy Barátom kért fel, hogy az Édesapja búcsúztatásán mondjam el az egyik saját versemet.
Azt hiszem, hogy ez a szerep anélkül talált rám, hogy én magam kerestem volna. Valójában úgy érzem, az ég adta. Én csak elfogadtam. És igyekszem nap mint nap tisztességgel helytállni.
A polgári búcsúztatásra az első perctől kezdve hivatásomként tekintek, képes vagyok tiszta szívből adni és nem félek őszintén együtt érezni a gyászoló családdal.
Keressen bizalommal!
vélemények
Mégegyszer szeretném megköszönni a búcsúbeszédet, amit Nagy Ferenc megemlékezésére írt. Méltó pontot tett egy hosszú élet végére. Szép szöveg, tisztelettel olvasva. Külön örömöt nyújtott nekem, hogy saját szavaim és főleg papa levélkéje is helyet kapott a szövegében. Mama a temetés óta emlegeti, hogy milyen szépek és őszinték voltak sorai, na meg hogy "milyen jól beszélt az az ember, valakire nagyon hasonlít" Nagyon köszönöm!
"A búcsú nagyon fontos.
Különösen azoknak, akik
maradnak."
Jo Nesbo
A búcsúztatásról
Fontosnak tartom, hogy a végső búcsú személyre szabott, bensőséges és az elhunythoz méltó legyen.
A POLGÁRI BÚCSÚZTATÁS az elmúlt években – színészi
feladataim mellett – a mindennapjaim szerves részévé
vált.
Akár hagyományosnak számító temetői, akár
különleges környezetben tartott búcsúztató
szertartásról van szó, mindig azt tartom szem előtt,
hogy a hozzátartozók számára valódi támaszt és
vigaszt tudjak nyújtani.
EGYEZTETÉS
A polgári búcsúztatás egy mérhetetlenül megtisztelő,
felelősségteljes és összetett feladat.
A beszéd
megírását – a gyászoló és a búcsúztató közötti –
alapos felkészülési folyamat előzi meg.
Mindez
valódi odafigyelést, segítőkész hozzáállást
igényel, az első perctől az utolsóig.
A FELKÉSZÜLÉS FOLYAMATA
1. A gyászoló hozzátartozókkal való
kapcsolatfelvétel, telefonon és emailben
egyaránt.
A telefonos egyeztetés során felmérem a
hozzátartozók igényeit, egyeztetjük a lehetőségeket
és megállapodunk egy közös célban. Ennek
elérése érdekében a beszédírás során folyamatosan
tartjuk a kapcsolatot.
2. Az elhunyt életútjának és személyiségének minél
alaposabb „megismerése”; melybe beletartoznak az
életrajzi adatai, életének fontos állomásai és az
érzelemvilága is.
Ezek megismeréséhez – a
megadott e-mail címre – elküldök egy minden
fontos részletre kiterjedő kérdéssort, majd a kapott
válaszok alapján kezdem el a beszéd megírását.
A BÚCSÚZTATÓ BESZÉD
Fontosnak tartom, hogy a búcsúbeszéd tartalmában és
formájában egyaránt ízléses és kifogástalan
legyen.
Egy jó beszéd megírása – mind
művészi értékében és tartalmában, mind pedig
hitelességében – nagyfokú érzékenységet és
odafigyelést igényel.
Fontos számomra, hogy az
általam megírt beszéd – azon túl, hogy összefoglalja
az elhunyt életútját – elsősorban egy olyan „üzenet”
legyen, amely békés búcsúzást jelenthet a távozónak
és vigaszt nyújthat mindazoknak, akik itt maradnak.
A BÚCSÚZTATÓ SZERTARTÁS
Az alapos felkészülési folyamatot követően, a „végső
állomás” a búcsúztató beszéd előadása; azaz maga a
SZERTARTÁS.
Színészként hiszek abban, hogy ehhez
elengedhetetlen a mértékletesség, az ízlés, valamint
a kellemes hang és a megnyugtató személyiség.
Fontosnak tartom, hogy a végső búcsú során a gyászolók érezzék, hogy bízhatnak bennem, és támaszkodhatnak rám. Küldetésem, hogy szertartásaimon valóban megszólalhasson az a „hang”, amely összeköthet élőt és távozót, a szeretet erejével.
Ez a hang: a LÉLEKHANG.
Haagen Imre: Lélekhang
Nincs olyan, hogy vég. Csak út van.
Ott vagyunk
mindenhol.
A holnapban… A múltban…
A meg sem
kezdett, és a hátrahagyott útban,
Az életet jelentő kristályvízű kútban
És minden
olyan varázslatos újban,
Ami magában rejti a
mesebeli régit,
Az igazat, a titkosat, a földit
és az égit.
Ha kérdeznéd, hogy honnan, mi célból és
merre?
Nyilvánvalóan, vagy álomködbe
rejtve
Jelenne meg a színtiszta felelet,
S Te
meglátnád benne a másik feledet.
Azt a másik Ént, ami mindig is létezett.
Ami ott
őrzi belül az éjből a fényeket,
A parttalan
tengert, a végtelen kék eget,
A csak álmokban
létező édes életet
És a csillagot, ami nincs is oly távol.
Meg a
felhőt, ami körülötte táncol.
A madárka víg
dalát, amit érteni vélsz
És a megnyugvást, amint
aludni térsz.
Meg persze mindazt, amit a lelked mélyén
Valahol
ott a mennyország szélén
Valójában mindig is
tudtál,
S mégis csak álltál, mint szomjazó a
kútnál.
Nem értetted, hogy te magad vagy a forrás.
Egy
személyben a kötés és az oldás.
De valahogy
mégsem önthetted szavakba,
Hogy azzal a mindent
fogadod magadba,
Hogyha megnyitod a szíved és a fényt
Beengeded,
akár egy verses költeményt
Az élet ezer bajával
terhelt elmédbe
És csak hagyod, hogy áradjon és
hasson, elvégre
Nem lehet mindig minden olyan könnyű.
Hosszú ez az
út, meglehet, hogy szörnyű.
Olykor már feladnád,
elveszve bukdácsolsz,
De ne feledd, hogy minden
tetteddel varázsolsz!
Csak átadod magad a végtelen-bölcs sorsnak
És
olyan vagy, mint egy tengeren hánykolódó
csónak.
Mégse félj, hidd el, minden út éppen oda
vezet,
Ahol nincsen semmi más, csak örök
emlékezet.
Oh, hányszor lesz még hajnal, aztán megint
este?
Hányszor kezdjük újra, félve,
megremegve?
Addig, amíg nem ölel magához a
fény
És nem tölti ki lelkünket egy
angyal-költemény.
Ha magunkba szívtunk mindent az isteni énekből
És
továbbviszünk mindent az itt töltött
évekből,
Akkor érezzük és tudjuk, nincsen vég.
Csak út van.
És ott leszünk mindig. A holnapban…
Az újban…
Polgári búcsúztatás képekben
Nagyításért kattintson a képekre.
polgári búcsúztatás megrendelés
Amennyiben bemutatkozóm és a valós vélemények alapján úgy érzi, vegye fel velem a kapcsolatot e-mailben vagy telefonon és minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy a végső búcsú emlékezetes és szép legyen.
Keressen bizalommal!